Egy átlagosnak induló házfelújítás 1963-ban a régészet egyik legkülönösebb felfedezéséhez vezetett, amire tényleg senki sem számított. A közép-törökországi Derinkuyu egyik lakója bővíteni akarta az otthonát, ezért átütötte a pincéje falát. A fal mögött egy rejtett helyiséget talált, aztán meg még egyet, majd kiderült, hogy egy hatalmas, a föld alatt szinteken át lefelé tartó alagútrendszer bejáratát nyitotta meg.
Egy egész város a ház alatt
A Derinkuyu földalatti város Kappadókiában, Nevşehir tartományban fekszik. A források szerint nagyjából 85 méter mélyre nyúlik le, igaz, ebbe a legmélyebb kutak is beletartoznak, a lakott részek ennél feljebb húzódnak. A járatokba azóta több mint 600 bejáratot azonosítottak, ezek egy része ma is a felszíni település magánházainak pincéiből nyílik.
A becslések szerint a komplexum akár 20 ezer embernek adhatott otthont, az állataikkal és az élelmiszerkészleteikkel együtt.
A földalatti város a becslések szerint akár 20 ezer embert és az állataikat is befogadhatta.
Mi volt odalent?
A város nem egyszerű barlangrendszer, hanem tudatosan megtervezett menedékhely. A föld alatt egyebek mellett ezek kaptak helyet:
- istállók a felsőbb szinteken,
- bor- és olajprések, tárolók, konyhák és közös étkezők,
- kápolnák, a legalsó részen pedig egy kereszt alaprajzú templom,
- egy dongaboltozatos terem, amelyet a hagyomány iskolaként azonosít.
A friss levegőről függőleges szellőzőaknák gondoskodtak. Az egyik, mintegy 55 méter mély akna kútként is működhetett, és ez illik a település nevéhez is: a Derinkuyu törökül annyit jelent, „mély kút”.
A védelem kulcsa a hatalmas, gördíthető kőajtók voltak. Ezekkel belülről el lehetett zárni a járatokat, sőt az egyes szinteket egymástól külön is le lehetett zárni. A város alagutakon át, nagyjából 8-9 kilométeren keresztül kapcsolódott a szomszédos Kaymaklı földalatti városához.
A gördíthető kőajtókkal minden szintet belülről, külön-külön is le lehetett zárni.
Ki és mikor ásta?
Az első járatokat a kutatók szerint talán már a frígek vájták ki, az i. e. 8-7. században. A város a bizánci korban nyerte el teljes formáját. A kappadókiai görögök és örmények évszázadokon át menedékként használták az üldöztetések idején. A keresztény lakosság 1923-ban, a görög-török lakosságcsere során elhagyni kényszerült a vidéket, és a város elnéptelenedett.
A látogatók előtt a legtöbb forrás szerint 1969-ben nyílt meg, ma azonban a teljes komplexumnak csak egy része járható be.
Ruhi Çenet angol nyelvű videója bevisz Derinkuyu földalatti városába:
Miért éppen itt épült föld alatti város?
Kappadókia kőzete puha vulkáni tufa, amelyet egykori vulkánkitörések hamuja rakott le. Ez az anyag kézi szerszámmal is jól faragható, így nagy termek és hosszú járatok is kivájhatók benne. A tájat formáló erózió hozta létre a vidék híres sziklatornyait is.
A föld alatti élet a hőmérséklet miatt is előnyös volt: a mélyben egész évben kiegyenlítettebb a hőmérséklet, ami az élelmiszer és a bor tárolásához is ideális. Hasonló okból vájtak pincéket a vulkáni tufába Magyarországon is, például Tokaj-Hegyalján, amelynek történelmi borvidéki kultúrtája 2002 óta világörökség.
Kappadókia puha vulkáni tufája kézi szerszámmal is faragható volt, ezért épülhettek itt ekkora föld alatti terek.
Világörökség és a környék többi rejtélye
Derinkuyu része az UNESCO által 1985-ben világörökséggé nyilvánított Göreme Nemzeti Park és Kappadókia sziklatemplomai helyszínnek. Az UNESCO leírása Kaymaklı és Derinkuyu földalatti városát külön is kiemeli, mint a vidék menedékhelyeit.
Az ilyen, véletlenül előkerülő leletek gyakran évszázadokra vagy évezredekre visszamenőleg írják át a helyi történelmet. Hasonlóan meglepő eset volt a 2000 évig eltemetett pompeji szekrény, amelynek tartalma csak most derült ki, vagy az a kő, amely évtizedekig egy cseh pajtát tartott, és 3300 évesnek bizonyult. A föld mélye egy spanyol barlangban is megőrzött valamit: egy omlás zárta el a 16 800 éves kunyhót, ezért maradhatott épen.
Derinkuyu ma Kappadókia egyik ismert látványossága, és jól mutatja, mire volt képes egy közösség, amikor a túlélése a föld alatt dőlt el.
Források: Wikipedia, History.com, UNESCO World Heritage Centre, History Hit, Showcaves.com, T.C. Kültür ve Turizm Bakanlığı
