Biztosan önökkel is megesett már az, hogy elindultak otthonról, és a lépcsőn járva eszükbe jutott, hogy nem emlékeznek arra a mozdulatra ahogy elfordították a kulcsot az ajtó zárjában. Ilyenkor a legtöbben általában visszamennek és lenyomják a kilincset. Persze, hogy be van zárva, de ezt akkor, ott, abban a pillanatban a lépcsőn nem így gondolták, érezték.
A görög iefimerida portál egy brazil rádió nyomán arról írt, hogy ez a legtöbbször nem kényszeresség. Az ajtó bezárása annyira begyakorolt mozdulat, hogy közben a figyelem máshol jár, ezért nem marad róla emlék. Ha valakit indulás előtt egy telefonhívás vagy egy elfelejtett tárgy kizökkentett, teljesen érthető, ha visszanéz.
Miért nem emlékszünk ilyenkor jól?
A pszichológia ezt cselekvési botlásnak hívja. Donald Norman és James Reason kutatásai óta ismert, hogy a rutinfeladatok szinte automatikusan futnak, amelyeket nagyon kevés figyelem kísér, hiszen már megszokásból csináljuk ezeket. Ha közben siettet valami, fáradt vagy, vagy másra gondolsz, az agy nem rögzíti külön, hogy megtörtént. A mozdulat megvolt, csak az emléke hiányzik.
Az ellenőrzés paradoxona
Marcel van den Hout és Merel Kindt, az Utrechti Egyetem kutatói 2003-ban egészséges résztvevőkkel újra és újra ellenőriztettek egy virtuális gáztűzhelyet. A Behaviour Research and Therapy folyóiratban közölt eredmény szerint az ismételt ellenőrzés után a résztvevők emléke halványabb és kevésbé részletes lett, és kevésbé bíztak benne, a pontosság viszont nem változott. Akik villanykörtéket ellenőriztek, azoknál ez nem történt meg.
Adam Radomsky és munkatársai Kanadában valódi tűzhellyel ismételték meg. A Brit Pszichológiai Társaság összefoglalója szerint 50 egyetemista hússzor ellenőrizte a főzőlapokat, és az utolsó ellenőrzésre kevésbé pontosan, kevésbé élénken és kevésbé magabiztosan emlékeztek. A csapokat ellenőrző kontrollcsoportnál ez nem jelentkezett. Az ellenőrzés tehát nem nyugtat meg, hanem éppen a bizonytalanságot táplálja.
Mi jelent már kényszeres szorongást?
A Nemzetközi OCD Alapítvány szerint a kényszerbetegséget az különbözteti meg a hétköznapi óvatosságtól, hogy a gondolatok és szertartások naponta sok időt vesznek el, emellett már erős szorongást is okoznak, és az érintett szívesebben abbahagyná őket. Kényszeres cselekvésnek számít az ellenőrzés és a megnyugtatás keresése is, amikor valaki másokat kérdez, hogy biztosan rendben van-e minden. Az alapítvány szerint a felnőttek nagyjából negyvened része él jelenleg valamilyen kényszerbetegséggel.
A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológiai Tanszékének oktatási anyaga szerint a zárak és elektromos eszközök ellenőrzése a megelőző típusú kényszerek közé tartozik. A kényszerbetegség élettartam-gyakorisága 1-3 százalék, egy hazai felmérés 2,8 százalékot talált, enyhébb formában pedig nagyjából 13 százalékot érinthet. Ebben az oktatási anyagban azt is kiemelik, hogy apró szertartások bárkinél előfordulnak. Azonban, ha valaki többször is visszamegy, és elkésik emiatt, vagy megnyugtatás után is szorong, vagy másoktól kér megerősítést, az már kényszeres szorongásként kezelendő. A szorongó embernek az ilyen kérdésekre adott válasz is számít, erről szól az öt mondat, amit egy szorongó embernek nem célszerű mondani.
Mik segíthetnek átlendülni ezen:
- Mondd ki hangosan: A Waterlooi Egyetem kutatói, MacLeod és munkatársai 2010-ben kimutatták, hogy a hangosan kimondott szavakra jobban emlékszünk, mint a csak elolvasottakra. Egy „bezártam” a kulcsfordításnál külön emléket hagy.
- Mutass rá: A japán vasutasok mutatással és kimondással ellenőriznek, ez a shisa kanko. A Japan Times beszámolója szerint egy 1994-es vasúti kutatásban egy egyszerű feladatnál a hibák száma száz műveletre 2,38-ról 0,38-ra csökkent. Ez munkahelyi feladat volt, nem ajtózárás, de ugyanarra épül: a mozdulatra figyelni kell.
- Zárás közben ne telefonozz: Ha a figyelem a mozdulaton van, sokkal inkább megjegyezhetővé válik. A telefonnal lefotózott zárt ajtó alkalmi feledékenységnél működhet. A Simply Psychology pszichológiai portál szerint viszont kényszeres ellenőrzésnél a fotó is a megnyugtatás keresésének egyik formája, és tovább erősítheti a kört. A fotó maradjon a telefonon, a lakáskulcsról készült kép pedig semmiképp ne kerüljön ki a közösségi oldalakra.
Források: Utrechti Egyetem, BPS Research Digest, IOCDF
