3. A pirospaprika megég
A pirospaprika adja a krumplis tészta színét és illatát, de pillanatok alatt meg is ég a forró zsírban. A megégett paprikától az étel keserű és barnás lesz, és ezt utólag semmi nem hozza helyre. Egy magazin krumplis tésztás receptje is arra figyelmeztet, hogy a paprika hozzáadásakor ne legyen nagy lángon az étel, mert ha megég, meg is keseredhet.
Tartalom (2 rész)
A legbiztosabb módszer: amikor a hagyma kész, húzd le a lábast a tűzről, várj egy fél percet, szórd bele a paprikát, keverd el gyorsan, és máris mehet rá a krumpli. A nedves krumpli lehűti a zsírt, így a paprika nem ég meg.
A paprikát mindig a tűzről levett lábasba szórd, és azonnal mehet rá a krumpli.
A paprika minősége is számít. Ha a zacskó már hónapok óta nyitva áll, és a paprika fakó, a színe és az íze is gyenge lesz. Ilyenkor jobb friss őrleményt venni, mint több kanállal szórni a régiből.
4. Rossz krumpli kerül bele, és külön fő
A boltban kapható csomagolt krumplin feltüntetik a főzési típust is. A Nébih tájékoztatója szerint az A típus a salátának való, a B a főzni való, a C pedig a sütni való burgonya. A krumplis tésztához a B típus a legjobb: puhára fő, egy része szétesik és összefogja az ételt, a többi kocka viszont megtartja a formáját. A salátának való krumpli kemény, viaszos marad, és nem lesz tőle szaftos az étel.
Régen a krumplit nem külön fazékban főzték, hanem a hagymás-paprikás alapra tették, és csak annyi vizet öntöttek rá, amennyi éppen ellepte. Így a krumpli a paprikás zsírban fő meg, és magába szívja az ízét. Ha külön, sós vízben főzöd, és csak a végén keverednek össze, az íz nem tud igazán átjárni.
