Elsőre meglehetősen furcsának tűnhet, amikor valaki egy vízzel megtöltött műanyag palackot tesz a WC-tartályba. Pedig a módszer mögött egy rendkívül egyszerű ötlet áll: csökkenteni lehet vele az egy öblítéshez felhasznált víz mennyiségét.
A praktika elsősorban a régebbi, nagyobb vízmennyiséggel működő WC-tartályoknál lehet érdekes. Nem kerül pénzbe, különösebb átalakítást sem igényel, ugyanakkor nagyon fontos, hogy a palackot megfelelő helyre tegyük. Ha ugyanis beleakad az úszóba, a szelepbe vagy az öblítőszerkezet más részébe, több problémát okozhat, mint amennyi vizet megspórolunk vele.
Ezért kerül a műanyag palack a WC-tartályba
A módszer működése egyszerű fizikai elven alapul.
A hagyományos WC-tartály minden öblítés után újratöltődik egy meghatározott szintig. Ha azonban a tartály belsejébe egy lezárt, vízzel megtöltött műanyag palackot helyezünk, az elfoglal valamennyi helyet.
Ennek következtében ugyanannak a vízszintnek az eléréséhez kevesebb vízre lesz szükség.
Ha például egy egyliteres palack ténylegesen körülbelül egy liter vizet szorít ki, elméletileg nagyjából ennyivel csökkenhet a tartályban rendelkezésre álló vízmennyiség. A tényleges megtakarítás azonban függ a tartály kialakításától, beállításától és attól is, hogy az öblítőszerkezet hogyan működik.
Egyetlen öblítésnél ez nem feltétlenül tűnik jelentősnek, de egy többtagú családnál, ahol naponta sokszor használják a WC-t, idővel már összeadódhat a különbség.
Nem elég egyszerűen beledobni a palackot
A trükk legfontosabb része a megfelelő elhelyezés.
A palackot először töltsük meg vízzel, majd nagyon alaposan zárjuk le. Ezután óvatosan helyezzük a tartály olyan részébe, ahol nem ér hozzá a mozgó alkatrészekhez.
Különösen az úszóra, a töltőszelepre és az öblítőszerkezetre kell figyelni.
A palack semmilyen körülmények között ne akadályozza ezek mozgását. Ha az úszó például fennakad rajta, előfordulhat, hogy a tartály nem zárja el megfelelően a vizet. Ebben az esetben éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit szerettünk volna: a WC folyamatosan eresztheti a vizet, ami jóval nagyobb pazarlást okozhat.
Éppen ezért a palack behelyezése után érdemes néhányszor lehúzni a WC-t, majd levett fedélnél ellenőrizni, hogy minden alkatrész akadálytalanul mozog-e, és a feltöltés rendesen leáll-e.
Nem minden WC-nél van értelme ennek a praktikának
Ez a módszer főként a hagyományos, nagyobb vízmennyiséget használó tartályoknál lehet érdekes.
Egy korszerű, kétmennyiséges öblítéssel rendelkező WC esetében már eleve kiválaszthatjuk a kisebb vagy nagyobb öblítést. Ilyenkor egy műanyag palack behelyezése nem feltétlenül jelent érdemi előnyt, sőt a gyári öblítési mennyiség megváltoztatása ronthatja az öblítés hatékonyságát.
Ez azért fontos, mert nem az a cél, hogy a lehető legkevesebb vizet használjuk, hanem hogy annyi vízzel öblítsünk, amennyi a WC megfelelő működéséhez szükséges.
Ha túlzottan lecsökkentjük az öblítővíz mennyiségét, előfordulhat, hogy egy öblítés már nem elegendő. Ha emiatt kétszer kell lehúzni a WC-t, a megtakarításnak nem sok értelme marad.
Öblítőt is tesznek a palackba – ezt inkább érdemes kihagyni
Az eredeti praktika egy másik változatot is említ: egyesek állítólag ruhaöblítőt tesznek a palackba, hogy kellemes illat legyen a fürdőszobában.
Ezt azonban nem érdemes összekeverni a víztakarékossági módszerrel.
Ha a palack teljesen zárt, az öblítő illata sem nagyon tud kijutni belőle. Ha pedig kilyukasztjuk vagy nyitva hagyjuk azért, hogy az anyag a tartály vizébe kerüljön, már különböző vegyi összetevőket juttatunk a WC rendszerébe.
Ez hosszabb távon lerakódásokat okozhat, és a gumitömítéseknek, szelepeknek vagy más alkatrészeknek sem feltétlenül tesz jót. A víztakarékossághoz tehát egyszerűen vízzel megtöltött, lezárt palack is elegendő; öblítőt vagy más tisztítószert nem szükséges hozzáadni.
Van ennél jobb megoldás is
Ha régi WC-tartályunk van, érdemes először megnézni, hogy állítható-e benne az öblítéshez használt víz mennyisége. Bizonyos szerkezeteknél az úszó vagy a töltési szint megfelelő beállításával kulturáltabban csökkenthető a vízfogyasztás, mint egy palack behelyezésével.
Még fontosabb ellenőrizni, hogy nem szivárog-e észrevétlenül a tartály.
Egy rosszul záró szelep miatt folyamatosan vékony vízréteg folyhat a WC-csészébe. Ez sokszor alig észrevehető, mégis jóval több vizet pazarolhat el, mint amennyit a palackos módszerrel meg tudnánk takarítani.
A műanyag palack tehát nem valamiféle csodaszer. Régebbi WC-tartálynál valóban működhet egyszerű térfogatcsökkentőként, de csak akkor érdemes alkalmazni, ha nem zavarja az öblítőszerkezetet, és a kisebb vízmennyiség mellett is megfelelő marad az öblítés.
