Az állateső valódi, ritka időjárási jelenség: zivatar vagy erős szél közben apró halak, békák, ritkábban rákok vagy férgek hullanak az égből. A legelfogadottabb magyarázat szerint egy víz felett kialakuló forgószél, a víztölcsér szippantja fel a sekély vízben élő állatokat, a felhők pedig kilométerekkel arrébb, a záporral együtt ejtik le őket. Magyarországon is volt már ilyen.
Hogyan kerül a béka a felhőbe?
Egy amerikai almanach meteorológiai szerzője szerint a leggyakoribb magyarázat az, hogy a felfelé áramló légoszlopok, különösen a víz felett kialakuló „vizes” tornádók, a víztölcsérek felszívják a kis állatokat. Amikor a szél gyengül, a teher lehull, sokszor a zivatarral együtt.
Ez is érdekelhetEltűnt egy hatalmas tó, rozsdás hajók maradtak utána, most váratlan fordulat jöttA víztölcsér egy tó, folyó vagy tenger felett pörgő légörvény. Belsejében a légnyomás jóval alacsonyabb a környezeténél, ezért a vízfelszínről nemcsak vizet, hanem a felszín közelében úszó apró halakat és ebihalakat, békákat is magával ránthat. A felhőben az állatok a víztömeggel együtt sodródnak, amíg a feláramlás el nem gyengül.
Egy német időjárási portál ugyanezt írja: kellően erős szélben a békák is a levegőbe ragadhatók, és később békaesőként érnek földet. A legtöbb ilyen eset helyi, rövid, néhány utcányi területre korlátozódó zápor.
Az állateső nem csoda és nem legenda: a víztölcsér szívja fel a kis halakat és békákat, majd a zivatar ejti le őket.
Fontos megjegyzés: a folyamatot magát még soha senki nem figyelte meg közvetlenül. Az angol nyelvű Wikipédia összefoglalója szerint a jelenség ezen részét tudósok még nem látták, a víztölcséres magyarázat tehát a legvalószínűbb, de nem bizonyított elmélet. Hogy mégis ezt fogadják el, annak az az oka, hogy a lehullott állatok szinte mindig kicsik, egy fajhoz tartoznak, és a közelben van nagyobb víz.
Mióta tudunk róla?
Az első írásos feljegyzések kétezer évesek. A Wikipédia szerint már az időszámításunk szerinti első században Plinius, a római természettudós lejegyzett béka- és halesőket, 1794-ben pedig francia katonák láttak varangyokat hullani egy heves zápor alatt az észak-franciaországi Lalain mellett.
A középkori krónikák és fametszetek sokszor csodaként vagy rossz ómenként ábrázolták, a régi rajzokon az égből hulló békák a kor egyik kedvelt „rémtörténete” voltak. A tudományos magyarázat csak a 19. és 20. században kezdett formát ölteni, amikor egyre több eset ért a meteorológusok elé.








