Mindig is imádtam a papírvékony palacsintát, de nemrég szembejött velem egy recept, ami után teljesen átértékeltem mindent, amit eddig a palacsintázásról gondoltam. Felejtsd el a szakadós, vékony tésztát! Van egy régi, kelt tésztás módszer, amitől olyan pufi, lyukacsos és elképesztően puha lesz a végeredmény, hogy még töltelék sem kell rá, önmagában is abbahagyhatatlan.
Miért érdemes az élesztővel bajlódni?
Tudom, mire gondolsz: kinek van kedve várni a kelesztésre, amikor éhes a család? Én is így voltam vele, de higgyétek el, az élesztő és a felvert tojáshab párosa olyan textúrát ad a tésztának, amit a szódabikarbónás vagy sütőporos verziók soha nem fognak tudni. Ez a palacsinta nem gumis, nem ragacsos, hanem szó szerint „lélegzik”, és minden egyes falatnál érezni a légies könnyedségét.
Ezeket készítsd ki a pultra:
- 25 dkg finomliszt
- 5 dl langyos tej
- 1,5 dkg élesztő (ha frisset használsz, az a legjobb, de a por is megteszi)
- 2 egész tojás
- 1 kávéskanál cukor
- Egy jó nagy csipet só
- Egy kevés olaj (csak a serpenyő kikenéséhez)
A titok a tojások szétválasztásában rejlik
Az elkészítés nem nagy ördöngösség, de van egy-két lépés, amit nem szabad ellinkeskedni. Én azzal kezdem, hogy egy deci tejben a cukorral felfuttatom az élesztőt – akkor jó, ha már szép vastag hab van a tetején. Közben szétválasztom a tojásokat, és a fehérjéből a sóval olyan kemény habot verek, hogy megálljon benne a kanál.
A sárgáját elkeverem a felfuttatott élesztővel, aztán jöhet a liszt és a maradék tej váltakozva. Olyan sűrű masszát kell kapnod, mint egy nehezebb nokedli tészta, de ne aggódj, a fehérjehab majd fellazítja. Ezt a habot a legvégén, nagyon óvatosan, széles mozdulatokkal forgatom bele, hogy ne törjem össze a légbuborékokat. Utána legalább 15 perc pihenő jár a tésztának – ilyenkor látni igazán, ahogy kezd élni az anyag.
Így süsd, hogy kívül ropogós, belül szivacsos legyen
A sütésnél türelmesnek kell lenni. Mivel ez a tészta jóval vastagabb, mint amit megszoktunk, nem lehet kapkodni. Egy közepes lángon hevített, vékonyan kiolajozott serpenyőbe egy kisebb merőkanálnyi masszát öntök, és hagyom, hogy szépen elterüljön.
Oldalanként legalább 2-2 perc kell neki. Akkor az igazi, ha látod a kis lyukakat megjelenni a tészta tetején – ez a jel, hogy az élesztő tette a dolgát. Amikor aranybarna mindkét oldala, már mehet is a tányérra. Mi leginkább sűrű házi lekvárral vagy jó sok kakaóval szeretjük, mert ez a szivacsos tészta úgy szívja magába az ízeket, mint semmi más. Próbáljátok ki hétvégén!
