Nekem a leves a komfort étel. Ha egy kicsit borúsabb az idő, vagy csak egy húzós hét után vágyom valami lélekmelegítőre, szinte biztos, hogy előkerül a legnagyobb fazekam. És ha igazán tartalmas fogást akarok letenni az asztalra, akkor a zöldséges húsgombóclevesnél nincs jobb választás.
Ez nem az a tipikus, összedobom-tíz-perc-alatt rohanós ebéd. Ez az a leves, aminek az illata már a folyosón megcsap, amikor jössz haza, és ami mellé maximum már csak egy szelet friss, puha kenyér kell, mert önmagában is felér egy teljes lakomával.
A titok a gombóc állagában és egy elfeledett fűszerben van
Sokan félnek a húsgombóctól, mert vagy szétesik a levesben, vagy olyan kemény lesz, mint a pingponglabda. A tökéletes gombóc titka a pihentetésben rejlik: a zsemlemorzsának időt kell adni, hogy magába szívja a nedvességet és a fűszereket.
Ami pedig az ízeket illeti: a fokhagyma és a paprika mellett a nagymamák nagy titka a majoránna és a lestyán. Ez a két fűszer adja meg azt az összetéveszthetetlen, hamisítatlan házias karaktert, amitől azonnal otthon érzed magad.
Mielőtt nekilátnánk a zöldségaprításnak, pakoljuk ki a pultra a hozzávalókat.
Hozzávalók:
A húsgombócokhoz:
- 50 dkg darált hús (sertés vagy vegyes)
- $1/3$ fej vöröshagyma (nagyon finomra aprítva)
- 2 gerezd fokhagyma (zúzva)
- 5 dkg zsemlemorzsa
- 1 db tojás
- Só, őrölt bors, pirospaprika és majoránna (ízlés szerint)
A levesalaphoz:
- 1 dl olaj
- 50 dkg leveszöldség (sárgarépa és fehérrépa vegyesen, karikázva vagy kockázva)
- 10 dkg zeller (kockázva)
- 10 dkg karalábé (kockázva)
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál liszt (a rántáshoz)
- 2 húsleveskocka (vagy alaplé)
- 1 db zöldpaprika és 1 db paradicsom (egészben, az íze végett)
- Só, bors, pirospaprika
- Szárított lestyán, zellerzöld és egy pici tört csilipaprika (a pikáns csavarhoz)
- Egy nagy csokor friss, aprított petrezselyemzöld
