Így készül:
1. A szaftos alap, amin minden áll vagy bukik
A toros káposzta lelke a hagyma és a zsír tökéletes találkozása. Egy nehezebb lábasban olvaszd fel a disznózsírt, és add hozzá a finomra vágott vöröshagymát. Ne kapkodd el: alacsony lángon, lassan hagyd, hogy a hagyma szinte teljesen szétessen és krémessé váljon a zsírban – ez a sűrű szaft igazi titka. A legvégén add hozzá a zúzott fokhagymát is, és hagyd egy fél percig illatozni.
2. A hús párolása a saját levében
Húzd le a lábast a tűzről, szórd rá a fűszerpaprikát, keverd át, majd borítsd rá a felkockázott sertéslapockát. Én azért szeretem a lapockát, mert van benne egy pici zsiradék, így a hosszú főzés alatt sem szárad ki, hanem vajpuha marad. Tedd vissza a tűzre, és élénk lángon pirítsd fehéredésig a húst. Ezután sózd, borsozd, dobd mellé a babérleveleket, fedd le, és vedd vissza a lángot. Fontos: ne öntsd fel rögtön vízzel! Hagyd, hogy a húsrostok magukból adják ki azt az értékes, fűszeres szaftot, amiben aztán szép csendesen, teljesen puhára párolódnak.
3. Mikor jöjjön a káposzta?
Ez a legkritikusabb pont. Ha túl korán teszed bele, a káposzta teljesen szétfő, mire a hús megpuhul. Akkor adom hozzá, amikor a lapocka már majdnem omlós. De mielőtt a lábasba borítanád, mindig kóstold meg a káposztát! Ha túl vadnak, túl savanyúnak találod, egyszer öblítsd át hideg vízzel, majd alaposan csavard ki. Nem kell teljesen kimosni belőle az életet, hiszen a kellemesen savanykás karakter adja meg az étel lényegét.
Ha ez megvan, forgasd hozzá a húshoz, önts alá egy pici vizet, ha szükséges, és fedő alatt főzd tovább az egészet nagyjából 15-20 percig, amíg a káposzta is eléri a számodra tökéletes, még picit roppanós állagot, és az ízek teljesen összeházasodnak.
