Így készítem én a legpuhábbra
Mindent a krumplival kezdek: meghámozom, felkockázom, és sós vízben puhára főzöm. Itt jön az első fontos dolog: még forrón áttöröm, de utána megvárom, amíg teljesen kihűl. Ha melegen keverem a liszthez, a tészta ragacsos és kezelhetetlen lesz, úgyhogy türelem! Közben a langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt – vigyázz, ne legyen forró a tej, mert az élesztő „megsértődik” és nem fog dolgozni.
A lisztet egy tálba szórom, hozzáadom a kihűlt krumplit, a felfutott élesztőt, az olajat és a sót. A maradék tejet csak fokozatosan öntöm hozzá, mert a krumpli nedvességétől függ, mennyi kell neki. Addig dagasztom, amíg a tészta szépen „elengedi” a tál falát és a kezemet is. Akkor jó, ha rugalmas és selymes. Ezután lefedem, és egy meleg sarokban hagyom, hogy nagyjából egy óra alatt a duplájára nőjön.
Amikor megkelt, kisebb gombócokat tépek belőle, és lisztezett deszkán hagyom őket még egy 15-20 percet pihenni. Ez a titka annak, hogy nyújtáskor ne ugorjon vissza a tészta. Utána már csak óvatosan, kézzel széthúzkodom őket – nem baj, ha nem tökéletes kör alakú, a lángos pont ettől otthonos.
A sütésnél a legfontosabb a hőfok: az olaj legyen forró, de ne füstöljön. Ha azonnal pezseg, amikor beleteszem, akkor jó! Oldalanként 1-2 perc alatt aranybarnára sütöm, majd papírtörlőre szedem. Nálunk mire az utolsó kisül, az elsőnek már lába kél. Lehet fokhagymás, tejfölös vagy sajtos, ez a krumplis alap minden feltétet fejedelmivé tesz.
