Halvány rózsaszín dombok, a lejtőkön pedig sötét, karcsú alakok sorakoznak, mintha egy fenyőerdő szélét látnánk felülről. Ez a kép most a Redditen keringett, és sokan első ránézésre biztosak voltak benne, hogy a Marson fák nőnek. A felvétel valódi, a NASA szondája készítette, de a fák nem fák.
Honnan származik a kép?
A fotót a Mars Reconnaissance Orbiter nevű szonda HiRISE kamerája készítette 2008. április 7-én, a Mars északi sarkvidéke fölött. A szonda ekkor 319,5 kilométer magasan járt, a felvétel pedig a 83,5. északi szélességi fok környékét mutatja. A kamera felbontása olyan éles, hogy a mintegy egy kilométeres területen a nagyjából 25 centiméteres tárgyak is kivehetők. A részletes adatokat a HiRISE csapat oldalán bárki megnézheti.
Ez is érdekelhetEzért nem tesznek a hollandok függönyt az ablakra, helyette így használjákHogy ez a magasság mennyire különleges, azt egy földi összevetés mutatja: a Nemzetközi Űrállomás nagyjából 400 kilométerrel kering fölöttünk. A HiRISE tehát hasonló távolságból fényképez, csak éppen egy másik bolygó felett, és mégis egy focilabda méretű részletet is elkülönít.
A képet a NASA csillagászati képoldala, az APOD 2010 januárjában és 2025 júniusában is kiemelte, és mindkétszer ugyanazzal a kérdéssel indított: fák nőnek a Marson? A válasz mindkét alkalommal egy határozott nem volt.
Mit látunk valójában?
A rózsaszín dombok homokdűnék, amelyek szinte teljes gyűrűt alkotnak a Mars északi pólusa körül. Télen ezeket a dűnéket vékony réteg borítja, de ez nem vízjég, hanem fagyott szén-dioxid, vagyis szárazjég. A felszínt ezen felül egy vékony vöröses porréteg is fedi.
Tavasszal a Nap felmelegíti a jeget, ami nem olvad meg, hanem közvetlenül gázzá alakul. Ezt a folyamatot szublimációnak hívják. A felszabaduló gáz meglazítja a jég alatti sötét, bazaltos homokot, amely a dűnék tetejéről lecsúszik a meredek oldalon. A Space.com cikke szerint Candy Hansen, a NASA szondájának kutatója úgy fogalmazott, hogy a sötét homok a dűne fagyos, világos részén csúszik lefelé.
A sötét csíkok tehát nem felfelé nőnek, hanem lefelé folynak. A szemünk azért látja fáknak őket, mert a csík alja szétterül, a teteje keskeny, és a szürkés jég közöttük árnyékként hat.
Ez is érdekelhet: Több ezer méhet küldtek az űrbe: amit odafent csináltak, még a kutatókat is meglepte
Miért nincs árnyékuk a fáknak?
Az APOD leírása egy apró, de mindent eldöntő részletre hívta fel a figyelmet: ezek a „fák” nem vetnek árnyékot. Egy valódi fa, amely kiemelkedik a talajból, a napfényben sötét foltot rajzolna maga mellé. A csíkok viszont laposan fekszenek a lejtőn, mert nem tárgyak, hanem a felszínre terült homok nyomai.
Ezen a ponton dől el, hogy a szemünk becsap minket. Felülről nézve nincs mélységérzékünk, így az agy a legismerősebb mintát keresi, és egy fenyves képét rakja össze. Hasonló trükk működik, amikor egy fotós órákon át fotózta az eget, és a végeredmény egészen mást mutatott, mint amit szabad szemmel látott.
Hansen szerint az illúziót az is erősíti, hogy a dűne lejtőjét látjuk szemből. Ahol a homok megáll, ott egy kagylószerű, ívelt szegély alakul ki, ez adja a fák „lombjának” formáját. Egy-egy csík akár 50 méter hosszú is lehet, vagyis jóval nagyobb, mint bármely földi fenyő.
Lavina a kamera előtt
A felvétel legmeglepőbb része nem is a fák illúziója, hanem egy apró porfelhő. A HiRISE ugyanis éppen akkor exponált, amikor az egyik homokcsuszamlás zajlott, a lezúduló anyag pedig port vert fel. Hansen szerint közelről nézve ez a kis felhő még egy pici árnyékot is vet.
A HiRISE oldala szerint a csíkok melletti jég színe arra utal, hogy korábbi hasonló események pora is rátelepedett. A kivágott részleten a dűnék jegében sokszögletű repedések is látszanak, amelyek eltűnnek, amint a jég elpárolog. Arról is írtunk, amikor a Földön 740 méter vastag jég alá engedtek le egy kamerát.
Nem ez volt az egyetlen ilyen pillanat. 2008 februárjában ugyanez a kamera egy több száz méter magas sarki szakadéknál legalább négy marsi lavinát rögzített működés közben. A Mars tehát egyáltalán nem halott, mozdulatlan bolygó, a felszínén ma is folyamatosan történnek változások.
Olvasd el ezt is: Egy furcsa háromszög alakú fénnyel kezdődött az űrből. Most egy fizikus olyasmit fedezett fel, amit előtte senki sem látott
Az arc, a nyúl és a fák
A marsi fák a bolygó hosszú illúziós listájának egyik darabja. A leghíresebb a „marsi arc”, amelyet 1976-ban a Viking 1 szonda fotózott le. Évtizedekig emberi arcnak látták, a későbbi, élesebb felvételek azonban kiderítették, hogy egyszerű sziklaalakzat, amelyet a fény és az árnyék rajzolt arccá.
Azóta a rovereken és szondákon keresztül láttak már a Marson nyulat, női alakot, sőt Nagylábat is. A jelenség neve pareidolia: az agy hajlamos ismerős formákat, főleg arcokat és élőlényeket felismerni véletlenszerű mintákban. Ugyanez történik, amikor a felhőkben állatokat vagy a konnektorban mosolygó arcot látunk.
A tudomány ettől függetlenül komolyan keresi a választ arra, volt-e valaha élet a Marson. Eddig azonban nincs biztos bizonyíték semmiféle marsi élőlényre, sem növényre, sem másra. A távoli világok kutatása közben akadnak valódi meglepetések is: a csillagászok a Neptunuszon túl egy rejtélyes égitestet is találtak nemrég.
Miért más a tavasz a Marson?
A Mars egy éve 687 földi napig tart, ezért ott az évszakok is nagyjából kétszer olyan hosszúak, mint nálunk. A légkör nagy része szén-dioxid, és a sarkvidéken télen annyira lehűl a levegő, hogy ennek egy része kifagy és lerakódik a felszínre. Tavasszal ez a jégtakaró fokozatosan eltűnik, és közben átrajzolja a dűnék felszínét.
A 2008 áprilisi kép a marsi tavasz elején készült, éppen akkor, amikor a dűnék teteje már kiolvadt, a lejtők nagy része viszont még fagyos volt. Ez a rövid időszak adja a legerősebb kontrasztot, és ilyenkor a legtöbb a homokcsuszamlás is. A felvétel 2010-ben az Icarus nevű tudományos folyóirat marsi különszámában is megjelent.
Ha a saját egünk is érdekel, 2027 augusztusában Budapestről is látható lesz egy részleges napfogyatkozás, amikor a Nap csaknem fele eltűnik.
A marsi fák tehát nem nőnek, nem élnek, és árnyékuk sincs. Mégis jól mutatják, mennyi mindent elárulhat egy jó minőségű fénykép egy másik bolygó időjárásáról, ha tudjuk, mit keressünk rajta.
