Régen déd-, és nagyszüleink idejében a szüreti munkák során a házigazda feladata volt a szüretelők egész napon át tartó étellel való ellátása. A szüreti munka korán reggel indult, amit megelőzött egy laktató reggeli, jellemzően kenyérrel, szalonnával vagy kolbásszal. Hogy az energia estig kitartson, ebédre szintén valamilyen kalóriadús ebédet szolgáltak fel a megfáradt munkásoknak. Ehhez az egyik legelterjedtebb szüreti ebéd a pincepörkölt készítése volt. Mára tulajdonképpen teljesen eltűnt, nem csak a szüretekről, de úgy általában az étlapokról, konyhákból is már nem készítik a mai háziasszonyok.
Régen azt az ételt lent a borospincében készítették el, ahol a borok érlelődtek és azt állították, hogy az étel készítés közben átvette a boros hordók fás, tanninos aromáját. Talán ami a legfontosabb volt, hogy egytálételt kellett készíteni, nem volt idő levesre és másodikra a nagy munka közepette. A gulyáshoz hasonlóan minden hozzávaló egyszerre és egyetlen fazékban, vagy bográcsban főtt, így a szüret kellős közepén ott lehetett hagyni, hiszen főtt magától.
A pincepörkölt számos verziója ismert, de az alap általában mindenhol megegyezik ami marhalábszár vagy sertéscsülök, de sokszor kerül még mellé belsőség is. Elmaradhatatlan ebbe az ételbe a bor is: a szüreti pincében található korábbi évjáratból szokás tenni egy keveset bele, ezenkívül a pincepörköltbe kell még krumpli, ami laktató köretként szolgál.
A recept a reklám alatt a 2. oldalon található!
