Amióta saját fügefám van a kertben, teljesen más szemmel nézek erre a növényre. Nemcsak azt imádom benne, hogy egy darabka mediterrán hangulatot hoz ide hozzánk, de a termése is egyszerűen verhetetlen. Látom, hogy itthon is egyre több udvarban bukkan fel, aminek szívből örülök: nincs is jobb annál, mint amikor az ember csak kisétál a saját fájához egy kis csemegéért.
Nem mindegy, mikor szüretelünk
Az elején bevallom, nem is figyeltem rá, hogy a fügék között van egyszer és kétszer termő fajta is. Aztán hamar rájöttem, hogy ez mekkora különbség! A kétszer termők már nyár elején megörvendeztetnek egy kisebb adaggal, de az igazi „füge-ünnep” nálunk is ősszel van. Ilyenkor szinte minden levél tövében ott csücsül egy gyümölcs, de mivel ezek az új hajtásokon nőnek, kell nekik a türelem és az idő, hogy beérjenek.
A locsolás a titka mindennek
Saját tapasztalatom, hogy a füge bizony nagyon szomjas tud lenni, főleg amikor tele van apró, növésben lévő terméssel. Ha ilyenkor elfelejtem öntözni, azonnal meglátszik rajta: lelassul a fejlődése, és a gyümölcsök is aprók maradnak. Ezért nyáron és kora ősszel én vagyok az első, aki a locsolótömlőért nyúl, hogy biztosan meglegyen a kellő nedvesség.
