Ismerős az az érzés, amikor már hetek óta kerülgeted a paradicsombokrokat, de a szép nagy bogyók makacsul zöldek maradnak? Én is sokszor álltam felettük tanácstalanul, mire rájöttem, miért nem akarnak végre kigyulladni. Van, hogy csak a fajta ilyen lusta, de legtöbbször mi magunk lassítjuk le őket akaratlanul is a túlzott gondoskodással.
Hagyd egy kicsit szomjazni a sikeres érésért
Én is elkövettem azt a hibát az elején, hogy azt hittem, minél több vizet kap, annál hamarabb beérik. Valójában pont az ellenkezője történt: a folyamatos tocsogástól a termés puha és ízetlen maradt. Megtanultam, hogy amikor már ott vannak a bogyók a bokron, kicsit vissza kell venni az öntözésből. Ha a föld felszíne néha megszikkad, a növény rákapcsol a gyökérfejlesztésre és az érésre is. Emellett persze kell a napfény és a stabil meleg – nálunk a 15–30 °C közötti sáv vált be a legjobban. Ha hűvösebbek az éjszakák, egy vékony fóliás takarással szoktam segíteni, hogy ne torpanjon meg a fejlődésük.
