Bevallom, sokáig én is abban a hitben éltem, hogy minél tovább verem a nokedli tésztáját, annál jobb lesz. Valahogy mindig gumis, rágós golyók lettek belőle, amik koppantak a tányéron. Aztán egyszer rájöttem a titokra: a nokedli pont olyan, mint egy makacs kisgyerek – minél inkább erőltetjük, annál ellenállóbb lesz. Ha te is érezted már úgy, hogy a pörkölt szaftja mellé nem az igazi a köret, akkor valószínűleg te is elkövetted a „túlgondozás” hibáját.
A hiba, amit majdnem mindenki elkövet
A nokedli legnagyobb ellensége a túlkeverés. Amikor elkezded vadul verni a tésztát, a lisztben lévő sikér dolgozni kezd – ez egy kenyérnél szuper, mert rugalmassá teszi, de a nokedlinél katasztrófa. Ettől lesz olyan az állaga, mintha radírgumit rágna az ember. A nokedlit nem kell „kidolgozni”, elég, ha a hozzávalók éppen csak összeismerkednek a tálban.
Amiket készíts be a pultra
Nálunk ez az alapmennyiség, amiből egy jó adag kijön:
- 250 g finomliszt
- 2 db tojás
- kb. 100–150 ml víz (amennyit felvesz)
- 1 teáskanál só
Ha igazán „profi”, extra puha nokedlire vágysz, ezeket is adhatod hozzá:
- 1 evőkanál tejföl vagy kefir (ettől lesz az a selymes állaga)
- 1 csipet sütőpor


