Eljön az a pont a nyáron, amikor az ember büszkén sétál ki a veteményesbe, mert a cukkini csodás leveleket növesztett, és egymás után bontja a gyönyörű, sárga virágait. Aztán eltelik egy hét, két hét, és feltűnik valami furcsa: a kis cukkinik elkezdenek sárgulni, a végük megpuhul, elbarnul, majd egyszerűen leesnek a tőről. Történt már veled ilyen?
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elrontottunk valamit, rossz a föld, vagy talán túl sokat locsoltunk, pedig a legtöbbször szó sincs erről. Egyszerűen csak elmaradt egy apró, de annál fontosabb lépés: a beporzás.
Miért potyog le a termés?
Hogy megértsük a dolgot, érdemes felidézni az általános iskolai bioszórákat. A cukkini egyivarú növény, ami azt jelenti, hogy külön hoz fiú (porzós) és lány (termős) virágokat. A fiúk hosszú, vékony száron ülnek, és a közepükön ott a sárga porzó. A lányok rövidebb száron nőnek, és a virágfej alatt már most látszik egy aprócska, mini cukkini.
Termésünk csak akkor lesz, ha a fiú virág pora valahogy átjut a lány virág bibéjére. Ha a természet teszi a dolgát, ezt elintézik a méhek, dongók vagy a zengőlegyek. De mi van akkor, ha a rovarok elkerülik a kertet? Na, ilyenkor jövünk mi a képbe.
