A magyar bankjegygyártás kezdete
1947-ben új korszak kezdődött, ugyanis ekkor jelentek meg az új forintbankjegyek amelyeket kifinomult grafikai megoldások és korszerű nyomdatechnika jellemzett. A bankjegysorozat megalkotója Horváth Endre volt, akinek munkáját később Nagy Zoltán, majd Vagyóczky Károly vitte tovább.
Ez az új bankjegy kisebb módosításokkal közel ötven éven át szolgálta a magyar készpénzforgalmat. A címletek fokozatosan jelentek meg, elsőként 1947-ben a 10 forintos, 1948-ban a 20 és a 100 forintos, 1953-ban az 50 forintos került forgalomba. Az 500 forintot érő címlet 1970-ben jelent meg, majd 1983-ban az 1000 forintost is bevezették a forgalomba. A bankjegynyomtatási sor végén az 1991-ben kibocsátott 5000 forint volt található.
Ezeknek a bankjegyeknek az volt a különlegessége, hogy ellentétben a többi szocialista ország bankjegyeivel, a forintra történelmi személyek, és irodalmi alakok kerültek fel. Például Petőfi Sándor, Dózsa György, Kossuth Lajos és Ady Endre. Utóbbi arcképét az 500 forintosra nyomták. Ebben az időszakban a 20 forintos hátoldalán látható, kalapácsot és búzakévét tartó férfialak története is lázban tartotta az embereket. A modell aki a pénzérmén található Hegedűs István nyíregyházi születésű öttusázó volt.
A bankjegyek megjelenését az ország politikai változásai minden esetben befolyásolták. Az első forintbankjegyeken a Kossuth-címer volt megtalálható, amelyet ezt követően a Rákosi-címer váltott fel. 1957-től a Kádár-címer, majd 1990-től a koronás kiscímer volt megtalálható a pénzeken. Az 1991-ben kibocsátott 5000 forintos azonban már a jelenlegi államcímerrel lett ellátva. Ezek a bankjegyek egészen 1999-ig maradtak forgalomban, és a 90-es évek második felétől fokozatosan felváltották őket a ma is forgalomban lévő bankjegyek.
