Egy apró, ólomból öntött Vénusz-szobrocska került elő fémkeresős kutatás során a Pilisszentiván melletti Hárs-erdőben, egy egykori római falu területén, alig néhány kilométerre Budapest határától. A régészek szerint ez az első vallási jellegű lelet erről a településről, és ezzel egy olyan kérdés is előtérbe került, amelyre a kőalapokból és cserepekből eddig nem lehetett választ adni: kikhez imádkoztak az itt élők?
A „pilisi Vénuszként” emlegetett tárgy szeptember végén, a negyedik ásatási szezon zárásakor vált ismertté. A lelet nem arany és nem márvány, mégis különleges, mert egy hétköznapi római faluban élt emberek hitvilágából mutat meg egy darabot.
Ez is érdekelhetKikapcsolódni autózott, aztán a szélvédőn egy pitont vett észreHol volt a római falu a Pilisben?
A lelőhely a Pilisszentiván-Hárs-erdő nevet viseli. Egy római kori vicus, vagyis kisebb falusias település maradványai rejtőznek itt az erdő talajában, Aquincum északnyugati előterében. Aquincum, a mai Óbuda területén állt római város, Pannonia provincia egyik központja volt, és körülötte falvak, majorok, utak hálózata szolgálta ki a város és a határvédő katonaság igényeit. A római kori Budapest ma is ad meglepetéseket, nemrég egy 1700 éves sírt is felnyitottak a városban.

Pilisszentiván ma a budapesti agglomeráció egyik csendes települése, amelyet a 20. században elsősorban a szénbányászata tett ismertté. A falu körüli erdők és források azonban ennél sokkal régebbi múltat rejtenek: a római kori település nyomai jóval a bányák előtti időkből származnak.
A korábbi ásatások során a kutatók több kőalapozású épületet tártak fel. Az idei munka egyik fő célja az volt, hogy a Hársas-forrás környékén korábban azonosított épületeket pontosabban körülhatárolják, és kiderítsék, mire használták őket. Egy forrás mindig vonzotta a településeket: ivóvizet adott az embereknek és az állatoknak, és sok kultúrában szent helynek is számított.
Olvasd el ezt is: Évtizedekig egy pajtát tartott egy cseh faluban, aztán kiderült, hogy 3300 éves, és a kő Magyarország felől érkezett
Ki ásott és hogyan?
A feltárást az ELTE Régészettudományi Intézetének Ókori Régészeti Tanszéke végezte Simon Bence ásatásvezető irányításával. A munkában egyetemi hallgatók, helyi helytörténészek és önkéntesek is részt vettek, a kutatást a Nemzeti Kulturális Alap és Pilisszentiván önkormányzata támogatta.
Az erdei lelőhelyeknek van egy nagy előnyük: a talajt nem forgatta fel évszázadokon át az eke, így a régészeti rétegek gyakran épebben maradnak meg, mint a szántóföldeken. A fémkeresős felderítés itt különösen hasznos, mert a kisebb fémtárgyak a felszín közelében is megőrződhetnek. A pilisi Vénusz is így került elő.
Az ásatás évről évre bővül: 2024-ben és 2025-ben is új épületek és leletek kerültek elő, az eredményeket pedig az ELTE régészeti folyóiratában rendszeresen közzéteszik. A kutatók így lépésről lépésre rajzolják ki a falu alaprajzát, és minden szezon után pontosabb képet kapnak arról, hogyan nézett ki egy római település a Pilis lábánál. Egy-egy szezon néha egészen váratlan leletet hoz, ahogy egy római kori lelőhely több ezer békacsontja is mutatja.
Milyen istennőt ábrázol a szobrocska?
A tárgy a Venus Pudica típusba tartozik. A név jelentése „szemérmes Vénusz”: az istennőt úgy ábrázolták, mintha éppen kilépett volna a fürdőből, és egyik vagy mindkét kezével takarná magát. A szobortípus görög mintákra vezethető vissza, a rómaiak pedig szívesen másolták nagy márványszobrokon és apró, olcsóbb anyagból készült szobrocskákon egyaránt.
Ólomból készült, tenyérnyi méretű, mégis az első tárgy, amely a Hárs-erdei római falu lakóinak hitéről mesél.
Pannoniából több hasonló kis Vénusz-szobrocska ismert. Az ilyen tárgyakat gyakran házi oltárokon tartották, vagy egy-egy kívánság teljesüléséért ajánlották fel. Vénusz a szépség és a szerelem istennője volt, de a termékenységhez és a család boldogulásához is kötötték, ezért egy falusi háztartásban is fontos szerepe lehetett.
Az, hogy a szobor ólomból készült, szintén beszédes. Az ólom olcsó, könnyen önthető fém volt, vagyis ez a szobrocska nem egy gazdag villa luxustárgya, hanem egy átlagos család vagy egy helyi kézműves munkája lehetett. Éppen ettől értékes a régészeknek: a hétköznapi emberek vallásosságát mutatja, nem az előkelőkét.
Mi került még elő az idén?
A Vénusz mellett több más tárgy is a római jelenlétről árulkodott:
- egy ólmozott bronztükör töredéke
- fibulák, vagyis ruhatűk, amelyekkel a köpenyt rögzítették
- pénzérmék
- vasból készült szerszámok
Különösen fontos eredményt hozott az „E” jelű épület lakótraktusának és északi helyiségének feltárása. A kőlapokkal fedett terület a kutatók szerint gazdasági célt szolgálhatott, az északi oldalon pedig egy bolygatatlan omladékréteg került elő, tele kerámiával. Ebben ép edények és egy ép vasfogó is volt, vagyis az épület összeomlásakor a háztartás tárgyai a helyükön maradtak.
Az ép tárgyak mindig nagy örömet okoznak a régészeknek, mert a használat pillanatát őrzik. Hasonló szerencsés lelet volt a pompeji szekrény is, amely közel 2000 évig rejtette a gazdája holmijait.

Mit árul el egy ruhatű és egy tükör?
A fibulák a római kori viselet legfontosabb kiegészítői voltak. Ezekkel tűzték össze a köpenyt és a felsőruhát a vállon, és formájuk korszakonként, sőt vidékenként is változott. A régészek számára ezért a fibula olyan, mint egy datált címke: a típusából gyakran évtizedes pontossággal megbecsülhető, mikor viselték.
A tükör szintén sokat elárul. A római tükrök fényesre csiszolt fémlapok voltak, és nem minden háztartásban jutott belőlük. Egy ólmozott bronztükör töredéke arra utal, hogy a faluban élők közül legalább néhányan adtak a megjelenésükre, és a városi divat kellékei a Pilis erdeibe is eljutottak.
Ahol érmék forognak, ott nemcsak önellátás folyt, hanem vásárlás és eladás is.
A pénzérmék pedig a kereskedelem nyomai. Egy olyan faluban, ahol érmék forognak, nemcsak önellátás folyt, hanem vásárlás és eladás is, valószínűleg az aquincumi piacokkal összeköttetésben. Ahogy egy mai kistelepülés is a közeli város boltjaira és munkahelyeire támaszkodik, úgy élhetett a Hárs-erdő római faluja is Aquincum vonzáskörzetében.

Mikor élhettek itt emberek?
A tavalyi ásatás eredményei már adtak némi támpontot. A „D” jelű épületet teljesen feltárták: téglalap alakú, kőalapozású ház volt, délnyugati sarkában kemencével. A benne talált terra sigillata, vagyis fényes vörös római asztali edények töredékei alapján az épület még a markomann háborúk előtt, a 2. század közepe táján épülhetett.
Kemence a ház sarkában, ép edények az omladékban és egy kis istennőszobor: a Pilis erdei között egy 1800 éves római hétköznap nyomai rejtőznek.
Az „E” épületet a kutatók szerint a 3. század elejére már elhagyták. A falu tehát legalább néhány nemzedéken át lakott település volt, ahol kemencében sütöttek, cserépedényekből ettek, és az istenekhez is imádkoztak. A mostani leletek feldolgozása még tart, így pontosabb kép csak a következő években rajzolódik ki.
Miért érdekes ez nekünk ma?
A Pilis ma kirándulóhely, ahol hétvégente sokan járják az erdei utakat. Kevesen gondolnak bele, hogy a fák alatt egykor római családok éltek, akik ugyanúgy ételt főztek, készleteket tároltak és ünnepeket tartottak, mint bármely későbbi falu lakói. Az ilyen ásatások a táj történetét is elmesélik.
Érdekesség7 retró film vasárnap estére, amit a 90-es években az egész család együtt nézett
ÉrdekességIngyen adják a telket, mégsem kell senkinek: ezért nem talál gazdát egyetlen telek sem ebben a faluban
ÉrdekességEltűnt egy hatalmas tó, rozsdás hajók maradtak utána, most váratlan fordulat jött
Érdekesség10 luxusgyümölcs, köztük egy dinnyepár, amiért 5,8 millió jent fizettek
ÉrdekességMiért van N állás az automata váltón, és mikor használd?
ÉrdekességMilyen mélyre nőhet egy gyökér? A rekordot egy barlang mélyén találtákFontos azonban tudni, hogy régészeti lelőhelyen engedély nélkül kutatni, fémkeresővel keresgélni tilos. A szakszerű feltárás azért lényeges, mert egy tárgy értékét nemcsak maga a tárgy adja, hanem az is, hogy pontosan hol és mi mellett került elő. Egy szobrocska a helyéről kiemelve csak dísztárgy, a rétegek között viszont történelmi forrás. Ezért lett a szakemberek számára is tanulságos, amikor egy amatőr kutató római kori kincsre bukkant.
Hasonló meglepetést okozott egy olyan család is, amely évekig ajtót támasztott egy patakban talált kővel, ami végül színaranynak bizonyult. A szerencse és a szakszerű vizsgálat együtt sokszor váratlan történeteket hoz felszínre.
Mi lesz a következő lépés?
Az idei ásatás szeptember 23-án zárult, a leletek tisztítása, restaurálása és értelmezése azonban még hónapokig tart. A kutatók abban bíznak, hogy jövőre folytathatják a munkát, és többet megtudhatnak a falu kialakulásáról, szerepéről és lakóiról. A pilisi Vénusz így talán csak az első darabja egy nagyobb képnek.
Hasonló téma: Elsüllyedt palotában találtak egy gyűrűt, az ókori világ egyik csodája látszik rajta
A Hárs-erdei kutatás jó példája annak, hogy a régészet ma már nemcsak a nagy városokban és híres romoknál folyik. Az eldugott erdei lelőhelyek a vidéki élet olyan részleteit őrzik, amelyekről az írott források hallgatnak, és amelyek nélkül a római kori Pannonia képe hiányos maradna.
Aki szereti a régi tárgyak történetét, annak a 400 éves sárgaréz lakat feltörésének története is tetszeni fog.
Források: 444, We Love Budapest, Dissertationes Archaeologicae (ELTE)

Kekszszalámi sütés nélkül, a nagymamák csokis-diós rúdja, amit csak a hűtő tesz szeletelhetővé








