„Ne dobd ki!” A német múzeum keresi az elfelejtett NDK-s tárgyakat

Kávésdobozok, gyerekszobai játékok, a garázsban felejtett szerszámok: ilyesmit gyűjt most egy kis észak-német múzeum, és arra kéri a környéken élőket, hogy semmit ne dobjanak ki, ami a nyolcvanas évek hétköznapjaiból maradt. Ezért, ha bármilyen 80-as években használt háztartási eszköz pihen a padláson, pincében, érdemes felkeresni a múzeumot, hátha nekik kincs, ami nálunk csak foglalja a helyet.

A Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartománybeli Schönbergben működő néprajzi múzeum, a Volkskundemuseum Schönberg 2027 februárjára készít kiállítást Mein Lebensalltag in der DDR, vagyis „Mindennapjaim az NDK-ban” címmel. A Nordkurier szerdai beszámolója szerint a tárgyakat kölcsönbe kérik: bármit, amit a lakók a nappaliban, a konyhában, a gyerek- vagy kamaszszobában, a hálóban, a pincében vagy a garázsban ma is használnak.

Ez is érdekelhet82 évesen mesterséges intelligenciával írta a beadványát, és megnyerte a napelemes pert

A részletekről november 24. és január 10. között lehet telefonon egyeztetni a múzeummal, a megnyitót február 9-re tervezik. A múzeum szerint a lakók segítsége nélkül a tárlat aligha jöhetne létre.

Miért pont a hétköznapi tárgyak hiányoznak?

Ami ünnepi vagy értékes volt, azt a családok megőrizték, a reklámszatyrot, a kávé csomagolását vagy a bolti árlistát viszont kidobták, amikor elhasználódott. Egy múzeumnak ezért sokszor nehezebb egy negyvenéves mosóporos dobozt szerezni, mint egy régi festményt. A lakások berendezése ráadásul ma is gyorsan változik, elég arra gondolni, hogy kezd eltűnni a nappaliból a nagy dohányzóasztal.

A berlini DDR Múzeum gyűjteményében több mint 300 ezer tárgy van, ebből nagyjából 13 ezer az ingyenes online adatbázisban is megnézhető. A múzeum keresett tárgyainak listáján többek között működő tévé és rádió, hatvanas-hetvenes évekbeli lámpák, műanyag étkészletek, ötvenes-hatvanas évekbeli élelmiszer-csomagolások, bébiételek és régi kávémárkák szerepelnek, és a lista saját bevallásuk szerint sosem teljes.

Kapcsolódó cikkek

ÉrdekességRégészek felnyitottak egy 1700 éves sírt Budapesten, és ezt találták benneÉrdekességIngyen adják a telket, mégsem kell senkinek: ezért nem talál gazdát egyetlen telek sem ebben a falubanÉrdekességOlyan világra bukkantak 192 méter mély víznyelőben Kínában, amiről eddig azt hitték, nem is létezhetÉrdekességElszomorító, 11 kilométer mélyen, a Mariana-árok alján ezt rögzítette a kamera – videóÉrdekességLebontott egy falat a pincéjében, mögötte egy 20 ezer embernek helyet adó földalatti város voltÉrdekességA japánok fűtés helyett egy asztal alá bújnak télen: így működik a kotatsu

A múzeum egy korábbi felhívásában 35 nehezen beszerezhető tárgyat sorolt fel, köztük kockacukrot, sót, fűszereket és fertőtlenítőszeres üvegeket. Kincsnek tehát sokszor épp az számít, amit senki nem tartana annak.

Olvasd el ezt is: Rekordáron kelt el egy rézkanna az árverésen, de miért ér ennyit?

Itthon is van, aki várja a régi tárgyakat

A budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum minden évben gyűjti a hétköznapok kincseit, és kifejezetten olyan holmikat kér, amelyeket valaki kidobna, vagy évek óta használatlanul állnak. Az adományozás menete a múzeum oldalán olvasható: előbb a gyűjteményi munkatárssal kell egyeztetni, tárgyaknál fotót is küldeni, és csak a megállapodás után bevinni a holmit. A túl nagy vagy túl sok tárgyat a munkatársak helyben is megnézik.

Két feltételt mindenképp tudni kell. Csak olyan tárgy adható át, amelynek tiszta a tulajdonjoga, ami például még hagyatéki eljárásban van, az nem. Az átadáskor adatlapot kell kitölteni, és ajándékozási szerződést aláírni.

Hogy egy tárgy kell-e a gyűjteménynek, azt mindig a múzeum dönti el. A lakás kiürítésekor mégis sokat ér, ha nem a konténer az első állomás; a pénztárcák mélyén lapuló érmékkel is jártak már így, a régi 500 forintos ma akár 60 ezret is érhet.

Olvasd el ezt is: Évtizedekig egy pajtát tartott egy cseh faluban, aztán kiderült, hogy 3300 éves, és a kő Magyarország felől érkezett

Mielőtt kiviszed a kukába

Ha nagyszülői lakást ürítesz, vagy a padlást pakolod, ez a sorrend kíméli meg a legtöbb tárgyat:

• Fotózd le, ami régi és hétköznapi: csomagolást, bolti kiadványt, konyhai eszközt, játékot, szerszámot.
• Írd fel mellé, amit tudsz róla: ki használta, mikor és mire. Egy múzeumnak a tárgy története majdnem annyit ér, mint maga a tárgy.
• Ne súrold le és ne javítsd meg, mert az eredeti állapot többet mond.
• Nézd meg, tiszta-e a tulajdonjog, és örökölt holminál lezárult-e már a hagyaték.
• Előbb írj vagy telefonálj a múzeumnak, és csak megállapodás után vidd be.

A kidobás és a megtartás között van egy harmadik út is: ami se nálad, se múzeumban nem fér el, másnak még hasznos lehet. Ebben segíthet egy pszichológus módszere, aki havonta megtölt egy zacskót a felesleges holmikkal, és így könnyebben válik meg tőlük.

A schönbergi tárlat februártól mutatja meg, mi maradt meg a nyolcvanas évek konyháiból és garázsaiból. Hogy idehaza mi kerül majd egyszer vitrinbe, az részben azon múlik, mi nem landol most a konténerben.

Források: Nordkurier, DDR Museum Berlin, IamExpat, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum