Így készítem én a legfinomabbra
Az alapnál én sosem kapkodok: a pacalt többször abálom, forralom és leöntöm a vizet róla, mert csak így lesz igazán tiszta az íze. Miután alaposan átmostam, jöhet a csíkozás. Aztán jön a klasszikus alap: zsíron üvegesre párolom a hagymát, majd félrehúzva megszórom a paprikával, hogy ne égjen meg, de szép színt adjon a szaftnak.
A felcsíkozott pacalt rádobom a hagymás alapra, felöntöm egy kis vízzel, és fedő nélkül hagyom, hogy elkezdjen dolgozni. Ilyenkor adom hozzá a sót, a fokhagymát, a babérlevelet és a borsot. Lassan, türelmesen főzöm, amíg a hús meg nem puhul, a szaft pedig szépen be nem sűrűsödik.
A titkos fegyverem a végére marad: amikor már majdnem kész, óvatosan beleforgatom a megtisztított velődarabokat. Itt már csak nagyon finoman keverem, hogy a velő ne menjen teljesen szét, de mégis megadja azt a különleges, gazdag selymességet az ételnek. Friss kenyérrel vagy főtt krumplival tálalom, és persze egy kis savanyúság sosem hiányozhat mellőle, hogy ellensúlyozza ezt a tömény, magyaros ízbombát.
