Amikor ünnep lesz a vasárnapi ebédből: a bélszín
Na, a sertés bélszín (vagy szűzpecsenye) már egy egészen más liga. Ritkán látni belőle rántott húst a családi asztalokon, ami érthető, hiszen az ára is borsosabb, és a belőle vágható érmék is sokkal kisebbek, mint a hatalmasra klopfolt combok. Cserébe viszont olyan textúrát kapsz, amivel semmi más nem tud versenyezni.
Ez a hús annyira hihetetlenül omlós és puha, hogy a klopfolót gyakorlatilag elő sem kell venni hozzá, elég, ha a kés lapjával picit megnyomkodod a szeleteket. Sütés után szinte elolvad az ember szájában, elképesztően lágy marad. Nálunk ez nem a hétköznapi rohanós kaja, hanem az a verzió, amit akkor veszek elő, ha valami különleges alkalmat ünnepelünk, vagy csak nagyon kényeztetni akarom a családot. Ha egyszer megkóstolod ebből, garantálom, hogy más szemmel nézel majd a rántott húsra.
Lapocka és tarja
Ha te azok közé tartozol, akik unják a száraz húsokat, és a karakteresebb, szaftosabb falatokat keresik, akkor a lapocka és a tarja (vagyis a sertésnyak) felé kell kacsintgatnod. A lapocka egy picit zsírosabb, márványosabb szerkezetű, ami a rántott hús esetében maga a főnyeremény: a sütés közben ugyanis esélye sincs kiszáradni. Arra kell csak figyelni az előkészítésnél, hogy a hártyásabb részeket szépen vágd ki belőle.
A tarja pedig az abszolút ínyenc favorit. Sokan csak a kerti sütögetésekhez és a tarjás tépett húsokhoz kötik, pedig kirántva valami egészen zseniális. A benne lévő finom zsírrétegek a forró olajban gyönyörűen kiolvadnak, amitől a hús belseje elképesztően szaftos, az íze pedig rendkívül telt és markáns lesz. Ez a verzió nem finomkodik, nem diétás, de hogy felejthetetlen élményt ad, az biztos.
