Elkészítés
A munkát a klasszikus mozdulattal indítom: a langyos, cukros tejbe belemorzsolom a friss élesztőt, és hagyom néhány perc alatt szépen felfutni. Közben egy nagyobb tálba kimérem a lisztet, a sót, a tojást és a darált tepertőt. Amikor az élesztőnk életre kelt, hozzáöntöm a többi alapanyaghoz, és alaposan kidagasztom az egészet. Ha úgy látjátok, hogy a tészta egy picit makacs, száraz maradt, dobjatok hozzá egy kanál tejfölt, az csodásan meglazítja. Ezután tiszta konyharuhával letakarom, és egy jó órára magára hagyom egy meleg sarokban, hogy a duplájára keljen.
Miután letelt az óra, enyhén lisztezett deszkára borítom a tésztát, finoman átgyúrom, és négy egyforma cipóra osztom. Innentől kezdve a lisztes dobozt el is pakolhatjátok, nincs rá szükség! A kis tésztadarabokat egyenként nagyon vékony, kör alakú lapokká nyújtom, majd egy derelyemetszővel vagy sima késsel csíkokra vágvákom őket úgy, hogy a szélesebb oldaluk nagyjából 3 cm legyen.
A csavarás és a csillogó felület titka
A kivágott csíkokat kívülről befelé haladva, lazán feltekerem, és már sorakoztatom is őket egymás mellé a tepsibe. Mielőtt a sütőbe kerülnének, a tetejüket alaposan lekenem a felvert tojássárgájával, amitől gyönyörű, mélyarany színt kapnak majd. 170°C-ra előmelegített sütőbe tolom a tepsit, és elindítom a stopperórát 13 percre.
Most pedig következzen az a bizonyos mesterfogás, amit egy profi péktől lestem el: az utolsó 2 percben, vagyis a 11. perc környékén óvatosan kihúzom a tepsit, és egy tiszta flakonból vízzel finoman, épp csak egy kicsit lespriccelem a tekercsek tetejét. Így, nyirkosan tolom vissza őket az utolsó 2 percre. A hirtelen keletkező gőz teszi fel a koronát a sütire: ettől lesznek a mini pogácsák elképesztően ropogósak, fényesek és fotogének.
