Gyerekkorom egyik legnagyobb gasztronómiai rejtélye a krumplis tészta volt. Egyszerűen nem értettem, hogy a nagymamám verziója miért volt mindig fényévekkel jobb, szaftosabb, mint amit később a menzán vagy a kollégiumi évek alatt a ettem. Az utóbbiak gyakran szárazak és unalmasak voltak.
Sokáig azt hittem, hogy a titok a krumpli fajtájában vagy a pirospaprika minőségében rejlik. Aztán egyszer odaálltam a mama mellé a tűzhelyhez, és rájöttem, mekkorát tévedtem. Van egyetlen egy olyan alapanyag, ami nélkül nálunk ma már el sem kezdődhet a főzés, mert ez adja meg az egész étel lelkét, füstösségét és a szaftosságot. Ez pedig nem más, mint a jó öreg füstölt szalonna. Ha ez nincs otthon, én inkább bele sem kezdek, mert szalonnazsír nélkül a krumplis tészta csak egy sima köret.
Hozzávalók
A klasszikus alapanyagok mellett a szalonna a legfontosabb játékos, de a hagymával sem érdemes spórolni, mert az adja meg a szaft alapját.
- 500 g száraztészta (a nagykocka a legigazibb)
- 1 kg burgonya
- 10 dkg füstölt csemegeszalonna
- 2 nagyobb fej vöröshagyma
- 1,5 teáskanál őrölt pirospaprika
- 100 ml étolaj (ha a szalonna nem eresztene elég zsírt)
- Só és frissen őrölt fekete bors, abszolút ízlés szerint


