Elkészítés:
A jó cigánypecsenye titka az idő. Az olajat keverd össze a sóval, a borssal, a fűszerpaprikával, a zúzott fokhagymával és a mustárral. Ne ijedj meg a mustártól, nem lesz mustáríze a húsnak! A benne lévő ecet és savak finoman lebontják a hús rostjait, amitől az brutálisan omlós lesz.
A tarjaszeleteket alaposan kend be ezzel a fűszeres szafttal, fektesd őket egy tálba, és tedd be a hűtőbe legalább néhány órára. Ha igazán jót akarsz magadnak, hagyd állni egy egész éjszakát.
Itt jön a vendéglős technika első fele. Forrósíts fel egy serpenyőt kevés olajjal, és a húsokat oldalanként 2-3 perc alatt hirtelen süsd elő. Itt még eszedbe se jusson készre sütni őket! A cél mindössze annyi, hogy a hús külsején kapjunk egy szép, piros kérget, ami bezárja a szaftot a szeletek belsejébe.
A hirtelen kisütött tarjákat szedd ki és fektesd egymás mellé egy tepsibe. A serpenyőben visszamaradt, fokhagymás-fűszeres olajat és hússzaftot sehogyan se öntsd ki, hanem csurgasd rá a húsok tetejére!
Tedd a tepsit 160-170 fokos sütőbe, és alacsonyabb lángon, kényelmesen süsd készre a húst. Félidőben fordítsd meg a szeleteket. Akkor jó, ha a villa ellenállás nélkül csúszik bele a tarjába.
Amíg a hús a sütőben puhul, vedd elő a füstölt szalonnaszeleteket. Vagdosd be őket sűrűn a bőrig (irdald be), hogy sülés közben szép kakastaréjt formázzanak. Dobd be őket abba a serpenyőbe, amiben a hús sült. Így a szalonna nemcsak ropogósra sül a saját zsírjában, de magába szívja a serpenyő alján maradt fokhagymás pörzsanyagokat is.
A krumplit vágd hasábokra, és bő, forró olajban süsd aranybarnára, ropogósra. Szedd ki a tányérra, fektesd rá a szafttól csillogó, omlós tarjaszeletet, a korona pedig mi más is lehetne, mint a forró, pörcös kakastaréj szalonna.
