Mi a helyzet a cseréppel és a balkonládával?
Ha nincs kertetek, jó hírem van: a teraszon vagy erkélyen is zseniálisan elél, ha betartotok egy egyszerű szabályt. Mindig jóval nagyobb cserepet válasszatok neki, mint amiben megvettétek, hogy a nyári hőségben ne süljön meg a gyökere. A földkeveréknél tartom magam a bevált receptemhez: három rész általános virágföldhöz hozzákeverek egy rész homokot és egy rész kavicsot.
A dézsás levendula gondozása annyiban trükkösebb, hogy a cserépben sokkal gyorsabban kiszárad a földje, mint a szabadföldben. Míg a kertben a beállt növényt szinte egyáltalán nem kell locsolni – elvan a csapadékkal –, addig a balkonos társát rendszeresen öntözni kell. Itt követik el a legtöbben a végzetes hibát: túlvállalják magukat a locsolókannával. Mindig várjátok meg, amíg a földje teljesen kiszárad, és a cserép alatti tálkából tíz perc után öntsétek ki a felesleges vizet. Ha ezt elmulasztjátok, jön a gombásodás, a levelek sárgulása, és lőttek a lila virágoknak. Ha már megtörtént a baj, a fertőzött részeket azonnal vágjátok le könyörtelenül, különben az egész bokor kiszárad.
A formára nyírás és a házilag szárított csokrok
Ahhoz, hogy a levendulabokor ne kopaszodjon fel alulról, és megtartsa azt a szép, tömött, gömbölyű formáját, minden évben meg kell nyírni. Ha nem használjátok fel a virágokat, várjátok meg, amíg teljesen elnyílnak, majd vágjátok le a hosszú, levéltelen virágszárakat. A zöld, friss hajtásokból épp csak egy picit szabad visszanyírni, formára igazítva a bokrot – a fás részekbe viszont soha ne vágjatok bele mélyen, mert onnan már nagyon nehezen hajt ki újra.
Ha viszont ti is rajongtok a házi készítésű kincsekért, vágjátok le a virágokat még a teljes kinyílás előtt. Én kis, maréknyi csokrokba kötöm őket, és fejjel lefelé felakasztva szárítom egy árnyékos, szellős, hűvös helyen. Miután teljesen kiszáradt, morzsolva kis textilzsákokba teszem, és bedobom a ruhásszekrénybe. Nemcsak elképesztő békebeli tisztaságillatot áraszt, de a molyokat is messzire űzi.
