Van az a pont a hideg, borús napokon, amikor az ember nem vágyik másra, csak egy olyan tartalmas, forró ételre, ami után elégedetten dől hátra. Nálam a babgulyás pontosan ilyen: ez nem egy lágy, visszafogott leves, hanem egy igazi, karakteres, füstölt csülökkel és jóféle csípős paprikával megpakolt fogás.
Sokan hiszik azt, hogy az igazi babgulyás csak bográcsban, a szabad ég alatt készülhet el. Én is imádom a tábortűz illatát, de az igazság az, hogy a konyhában, egy tisztességes lábasban is olyan zseniális végeredményt lehet elérni, hogy a család az utolsó cseppig ki fogja tunkolni a tányért. Ha szeretnétek egy olyan kiadós ebédet, aminek már az illatától összefut a nyál a szátokban, mutatom, én hogyan készítem!
Az alapok, amik nélkül el sem kezdem
A jó babgulyás titka a türelem és a jó alapanyagok. Én nagyjából 60 deka szárazbabbal indítok – teljesen mindegy, hogy tarka vagy fehér, a lényeg, hogy előző este bő vízbe áztatom, különben másnap az örökkévalóságig fog főni. A másik főszereplő egy szép, húsos füstölt csülök, amit alaposan feldarabolok.
A zöldségek terén a klasszikus vonalat követem: sárgarépa, fehérrépa és néhány szem burgonya kerül bele. A fűszerezésnél viszont nem spórolok. Kell hozzá egy nagy fej vöröshagyma, fokhagyma, babérlevél, őrölt kömény, na meg persze az édes és a csípős pirospaprika keveréke. És egy fontos szabály: én mindig sertészsíron indítom az alapot, mert az adja meg azt az igazi, házias szaftosságot, amit az olaj egyszerűen nem tud.
