A lecsó nálunk mindig jolly joker. Ha nincs kedvem órákig állni a tűzhely mellett, szinte biztos, hogy előkerül a lecsókisokos. Csak gyorsan felkockázzuk a zöldségeket, mehetnek a fazékba, és kész is. De biztos veled is előfordult már, hogy az egyik lecsó valahogy mennyei, sűrű és szaftos lett, a másik meg megmaradt egyfajta vizes zöldségragunak.
A különbség nem a drága fűszerekben van. A falusi nagymamák titka sokkal egyszerűbb, és egy olyan alapanyagban rejlik, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk elspórolni.
Amit sokan elrontanak: A lecsó igazi lelke
Ahány ház, annyi szokás – ez a lecsóra duplán igaz. Van, aki elképzelhetetlennek tartja jóféle füstölt kolbász nélkül, más tojással szereti, megint mások rizzsel vagy tarhonyával dúsítják. Ezen a vitán kár is összeveszni, mert a lecsó szépsége pont a szabadságában rejlik.
Egy dologban viszont a régi öregek nem ismertek tréfát: ez pedig a hagyma.
A tökéletes, telt és mély ízű szaft titka a bőséges, lassan pirított hagyma. Nem szabad sajnálni! Amikor a rengeteg hagyma üvegesre párolódik, majd egészen enyhén elkezd karamellizálódni, olyan alapot ad az ételnek, amit semmilyen ételízesítővel nem lehet utánozni. A falusi konyhákban sokszor kétszer annyi hagyma landol a lábasban, mint amennyit egy modern receptkönyv írna. Nyugodtan használj vöröshagymát, de ha szereted az extra ízeket, dobhatsz mellé egy kevés lila- vagy fokhagymát is.
Egy könnyed, nyári kedvenc: A tojásos-cukkinis verzió
Bár a klasszikus lecsó verhetetlen, a nyári kánikulában vagy egy könnyebb vacsorára én imádom a cukkinivel megbolondított változatot. A cukkini fantasztikusan felveszi a paprika és a paradicsom ízét, a tojás pedig kellemesen krémessé teszi az egészet.
Ha kipróbálnád, ezeket készítsd ki a pultra:
Hozzávalók:
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 3 db zsenge cukkini
- 5 db zöldpaprika
- 2 db paradicsom
- 2 db tojás
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 teáskanál só
- 1 kávéskanál ételízesítő (ízlés szerint)
- 1 teáskanál cukor (hogy elvegye a paradicsom savasságát)
- 1 késhegynyi őrölt bors
