2. Felejtsd el a délutáni locsolást, jöhetnek a késő esti órák!
A másik klasszikus hiba, amikor a hétvégi nagy melegben délután háromkor látjuk, hogy kókad a konyhakert, és azonnal nekilátunk locsolni. Ezzel két dolgot érünk el:
Párolgási veszteség: A forró talajról a víz jelentős része szinte azonnal elpárolog, mielőtt elérné a gyökereket. Tiszta vízpazarlás.
A nagyító-effektus: Ha a vízcseppek a levelekre vagy a virágokra kerülnek, a tűző napon kis nagyítóként gyűjtik össze a fénysugarakat. Ez szó szerint megégeti a növényt, aminek a nyomait később csúnya barna vagy sárga égési foltok formájában fogod látni a leveleken.
A megoldás az időzítés. Halaszd az öntözést a késő esti órákra, amikor a nap már lebukott és a talaj is elkezdett egy kicsit hűlni. Ilyenkor a növényeknek az egész éjszaka a rendelkezésükre áll, hogy nyugodtan, maximális hatékonysággal szívják fel a nedvességet. Reggelre a levelek teljesen megszáradnak, így mire a nap újra magasan jár, a növény már hidratáltan és felkészülten várja a hőséget.
Hogyan juttassuk ki a vizet?
Ha teheted, használj olyan öntözőrendszert vagy finom permetező fejet a slag végén, ami apró cseppekben, az esőhöz hasonlóan adagolja a vizet. A hirtelen rázúduló nagy víztömeg ugyanis elmossa a talaj felső rétegét és betömöríti a földet a gyökerek körül.
Néha a legkisebb változtatások hozzák a legnagyobb sikert. Ha elfelejted a délutáni gyorssegélyt, és áttérsz a langyos vizes, késő esti locsolásra, a kerted hálásan fog zöldellni a legnagyobb tikkasztó hőségben is.
