Ugrás a tartalomra

1400 éves kolostor lakórészét tárták fel az Emírségekben

Sir Bani Yas szigete az űrből fotózva

Fotó: NASA / Wikimedia Commons, közkincs (vágott változat)

· 6 perc

Az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Sir Bani Yas szigetén a régészek egy 1400 éves keresztény kolostor lakórészeit tárták fel: az egyik épület kilenc, a másik hét helyiségből áll, és a kutatók szerint ezek a szerzetesek otthonai lehettek. Az új eredmények azonban nem csak a szobák számában okoztak meglepetést, hanem abban is, mire használták a lakók a házaik egyes zugait.

Tedd a KertVárat kedvenc forrásoddá!Így a Google-ben elsőként látod a cikkeinket.Beállítom
Hirdetés

A kolostort még 1992-ben fedezték fel, és sokáig úgy gondolták, hogy a szerzetesek két-négy szobás, egyszerű házakban éltek. A mostani feltárás azt mutatja, hogy a lakóépületek ennél jóval nagyobbak és összetettebbek voltak, és ez a korábbi elképzelés nem magyarázza meg az egész települést.

szonyegpitonEz is érdekelhetKikapcsolódni autózott, aztán a szélvédőn egy pitont vett észre

Hol van Sir Bani Yas?

Sir Bani Yas egy sziget a Perzsa-öbölben, Abu-Dzabi emírségben. Ma elsősorban természetvédelmi területként ismerik, ahol zsiráfok, gazellák és más állatok élnek szabadon, és szállodák fogadják a vendégeket. Kevesebb szó esik arról, hogy a sziget régészeti szempontból is különleges, a keresztény kolostor romjai a természeti látnivalók mellett ma már a látogatók előtt is nyitva állnak.

Hirdetés
Zsiráfok a Sir Bani Yas sziget vadasparkjában
A Sir Bani Yas sziget ma főként vadasparkjáról ismert, itt zsiráfok is élnek. Fotó: Losttraveller / Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0

A Khaleej Times beszámolója szerint a templom és a kolostor maradványait 2019-ben, állagmegóvási munkák után nyitották meg újra a nagyközönség előtt. A templom fölé 2010-ben tetőt építettek, a kolostor nagy részét pedig visszatemették, hogy megóvják. A 2019-es megnyitásra új, fényáteresztő membránból készült védőtető épült, emelt sétaúttal és tájékoztató pontokkal, a mesterséges világításnak köszönhetően pedig éjszakai túrákat is tartanak. Akkoriban ez volt az Emírségek **egyetlen ismert korai keresztény** lelőhelye.

Hirdetés

Egy kolostor, amely túlélte a korszakváltást

Az Arkeonews régészeti hírportál összefoglalója szerint a kolostor és a hozzá tartozó templom a Kr. u. 7. és 8. századra keltezhető. A maradványokat 1992-ben fedezték fel, 1994-ben pedig keresztekkel díszített vakolattöredékek kerültek elő, amelyek egyértelművé tették, hogy keresztény közösség élt itt. A közösség az iszlám megjelenése után is tovább működött a térségben. A Khaleej Times szerint az első, 1992-es felmérést a néhai Zájed sejk engedélyével végezték, és a sziget keleti oldalán több épület maradványaira, kerámiára és vakolattöredékekre bukkantak. A következő évtől az Abu-Dzabi Szigeteinek Régészeti Felmérése több szezonon át ásott itt, és feltárta a szerzetesek keleti és északi lakónegyedét, a körítőfalat és a központi épületet, amelyet a finom vakolatkeresztek alapján azonosítottak templomként.

Hirdetés

A kutatók szerint a kolostor valószínűleg a keleti egyházi hagyományhoz tartozott. Építészeti hasonlóságot mutat a kuvaiti Al-Qusur és a szaúdi Jubayl lelőhellyel, ami arra utal, hogy ezek a korai keresztény közösségek hálózatot alkottak a Perzsa-öböl partjai mentén. Egy-egy apró tárgy is elég ahhoz, hogy egy egész korszak kapcsolatai kirajzolódjanak, ahogy az elsüllyedt palotában talált gyűrűnél is.

Sir Bani Yas szigetének 1822-es térképe
Ez az 1822-es térkép még jóval a kolostor 1992-es felfedezése előtt készült a szigetről. Forrás: G. B. Brucks és társai / Wikimedia Commons, közkincs (vágott változat)

Kilenc szoba és két udvar

A mostani ásatást Abu-Dzabi Kulturális és Turisztikai Minisztériuma vezeti, a beszámolót a New York-i Egyetem, a londoni University College és a Cambridge-i Egyetem kutatói készítették. A projekt 2025-ben indult, az eredmények a 2026-os téli szezon munkáját foglalják össze.

Az SBY0011 jelű épület kilenc helyiségből áll, és legalább két, falakkal körülvett nyitott udvar tartozik hozzá. A szobák többsége egyetlen építési szakaszban készült, vagyis az alaprajzot eleve így tervezték, nem utólagos bővítések során nőtt ekkorára. Az SBY0014 jelű ház hét helyiségből áll, két egymással közvetlenül nem összekötött csoportban: nyugaton két, keleten öt szobával.

Eddig két-négy szobás házakat feltételeztek, most kilenc- és héthelyiséges épületek kerültek elő.

A templomtól északra, nagyjából egy kilométeres körzetben legalább hét ilyen önálló épület áll. Az elrendezés arra utal, hogy a kolostor szétszórt szerkezetű volt: a templom és a közösségi rész körül önálló lakóházak sorakoztak, nem egyetlen nagy, zárt épületben élt a közösség.

Hirdetés

Ehhez kapcsolódik: Évtizedekig egy pajtát tartott egy cseh faluban, aztán kiderült, hogy 3300 éves, és a kő Magyarország felől érkezett

A Khaleej Times szerint már a korábbi ásatások is feltártak a templom körül udvaros házakat és egy víztárolót. Az ételmaradékok alapján a lakók tengeri állatokat ettek, és szarvasmarhát, juhot, kecskét tartottak, a megtalált üvegedények és kerámiák pedig azt mutatják, hogy a közösség a Perzsa-öböl más vidékeivel és azon túl is kereskedett.

Kemence, rejtélyes vájatok és vörös anyag

Az SBY0014 nyugati része mellett egy kemence került elő, ami a kutatók szerint arra utalhat, hogy ott egy szerzetes egy segítővel vagy szolgával élt. A keleti és nyugati rész elkülönülésének társadalmi jelentése is lehetett, hiszen a kelet a kereszténységben jelképes irány, így a két rész különböző rangú lakóké lehetett.

Egy vakolt, korábban víztárolónak hitt létesítményről kiderült, hogy bejárata, küszöbe és vízelvezető csatornája van, falai viszont nem alkalmasak víz tárolására. A padlója enyhén lejt a csatorna felé, ami folyadékkal végzett munkára utal, de hogy pontosan mire használták, egyelőre nem tudni.

  • a padlón két kis negyedkör alakú beépítés és háromszögben elhelyezett három lyuk;
  • fekete és vörös, egyelőre azonosítatlan anyagok mintái;
  • alakjuk alapján még meg nem határozott vastárgyak;
  • kagylóhéjak bitumen- vagy vörös maradványokkal.

A kutatók szerint ezek a leletek arra utalnak, hogy a házakban az imádságon, az étkezésen és az alváson túl más munkákat is végeztek. Hogy pontosan mit, azt a kerámiák elemzése, a környezeti minták és a radiokarbonos kormeghatározás dönti el, ezek még folyamatban vannak. Egy laborvizsgálat sokszor egészen új történetet mesél el, ahogy a római kori békacsontoknál is történt.

Hirdetés

Hányan élhettek egy házban?

A kutatók óvatosak a létszámmal: azt írják, egyelőre nem tudni, hány ember használta ezeket az épületeket. A kérdés azért fontos, mert a kolostori élet rendjéről sokat elárul, hogy a közösség tagjai mennyire éltek elkülönülten, és ki végzett munkát a szerzetesek mellett.

Lejtős padlójú helyiség, kemence a ház mellett és vörös anyag kagylóhéjakon: a szerzetesek a házaikban dolgoztak is.

A ház alaprajza mindig a helyi éghajlathoz és életmódhoz igazodott. Ahogy a hideg vidékeken a fűtés határozta meg az otthont, például a koreai ondol padlófűtésnél, úgy a sivatagi szerzeteseknél a falakkal védett udvar és a víz elvezetése számított.

A kolostort több mint harminc éve fedezték fel, a lakóházak valódi méretére és a bennük folyó munkára mégis csak most derül fény. A hétköznapi tárgyak sokszor többet mondanak egy közösségről, mint a templomok, ahogy a pompeji szekrény is egy egész család életét őrizte meg.

Források: Arkeonews, Khaleej Times

Következő cikkRégen a plafonra dobtak belőle egy kanállal: a kutia, a lengyel szenteste első fogásaElolvasom ›
Hirdetés
Olvasd el ezeket is

Iratkozz fel a KertVár hírlevelére!

Ez is érdekelhet

Hasonló cikkek