Ugrás a tartalomra

4000 éves bronz nyakgyűrűt adott ki a jég egy svájci hágón, 2600 méteres magasságban

Régészeti leletet leginkább ásással találnak, a svájci Lötschen-hágón viszont évtizedek óta az olvadó hó és jég adja ki a múlt tárgyait: íjakat, nyílvesszőket, egy fadobozt, sőt római érméket. Az idén ősszel, 2600 méter fölött talált 4000 éves bronz nyakgyűrű mégis kilóg ebből a sorból, és nem csak azért, mert bronzból készült tárgy a hágón még soha nem került elő.

· 7 perc
Tedd a KertVárat kedvenc forrásoddá!Így a Google-ben elsőként látod a cikkeinket.Beállítom
Hirdetés

Mit találtak pontosan a hágón?

A Berni kanton Régészeti Szolgálatának munkatársai október közepén bukkantak a tárgyra a Lötschen-hágón, amely a Berni-Oberland és Wallis kanton határán, nagyjából 2690 méteren köti össze a két völgyet. A lelet nem a korábban ismert lelőhelyek egyikén, hanem azoktól távolabb feküdt. A kanton oktatási és kulturális igazgatósága november 18-án jelentette be a felfedezést.

Franciaországban betiltották: 10 hihetetlen történet a krumplirólEz is érdekelhetFranciaországban betiltották: 10 hihetetlen történet a krumpliról

A tárgy egy körülbelül 13 centiméter átmérőjű bronz nyakgyűrű, mindkét végén egy-egy kis füllel. A svájci közmédia beszámolója szerint a gyűrű meglepően jó állapotban maradt meg, és a korai bronzkorra, nagyjából i. e. 2000 és 1700 közé keltezik. A régészek a helyszínről elszállították, és most a berni laborban konzerválják.

Hirdetés

A hágón ez az első ilyen bronztárgy. Eddig főként fából, bőrből és nyírfakéregből készült holmik kerültek elő, amelyeket a hó és a jég őrzött meg évezredekig. A fém más történetet mesél: nem a mindennapi felszerelés része volt, hanem érték, amit valaki szándékosan hagyott a hegyen.

Miért hagyta ott valaki?

A Berni Régészeti Szolgálat értelmezése szerint a nyakgyűrűt áldozati ajándékként helyezték el a hágón. Kétféle szándék is elképzelhető: a hegyen átkelő ember egy istenséget akart kiengesztelni a veszélyes út előtt, vagy éppen megköszönte, hogy épségben átjutott. A magas hegyi átjárók a bronzkori ember számára is életveszélyes helyek voltak, hirtelen időjárás-változással, köddel, hóviharral.

Hirdetés

Hasonló nyakékeket a kutatók már ismertek a környékről, de egészen más helyzetből. A Thuni-tó partján fekvő Gwatt, Einigen és Hilterfingen korabeli sírjaiból férfiak és nők mellől is kerültek elő ilyen gyűrűk. A hegyen talált darab viszont nem sírmelléklet, hanem az egyetlen, amelyet nyilvánvalóan útközben, a magasban hagytak ott.

A Lötschen-hágón ez az első bronztárgy, és a régészek szerint nem elveszett holmi, hanem szándékosan otthagyott ajándék.

A sírmellékletek amúgy is a régészet legbeszédesebb leletei közé tartoznak, ahogy egy 1700 éves budapesti sír felnyitása is megmutatta.

A hágó déli oldalán, Wallis kantonban szintén ismertek ugyanebből a korszakból származó lelőhelyek. A régészek szerint a lelet azt mutatja, mennyire mozgékonyak voltak az őskori emberek, és hogy az alpesi hágókat már évezredekkel ezelőtt rendszeresen használták. Nem kalandvágy vitte fel őket a hegyre, hanem a kereskedelem, a pásztorkodás és a két völgy közötti rokoni, gazdasági kapcsolatok.

Hirdetés

Olvasd el ezt is: 2100 év után kerültek elő épp tányérok és tálak: egy edényszállító hajó rakománya került elő

Ékszer volt vagy pénz?

Az ilyen, végein füles bronzgyűrűket a német szakirodalom Ösenhalsringnek, vagyis füles nyakgyűrűnek nevezi, és a korai bronzkorban egész Közép-Európában elterjedtek voltak. A berlini Bernhard Hänsel, a bronzkori pénz korai formáinak kutatója szerint a kutatók többször felvetették és valószínűsítették, hogy ezek a gyűrűk a pénz egyik korai formájaként is működtek.

Az érvek elég meggyőzőek. A gyűrűk súlya feltűnően egységes, a formájuk sokszor nyers, nyakba akasztva nem is lehetett volna őket hordani, és gyakran nagy kincsleletekben, akár több tucatjával kerülnek elő. Ezek inkább nyersanyagrudak voltak, amelyekből a fémműves később szerszámot, fegyvert vagy ékszert önthetett, közben pedig értékmérőként cserélhettek gazdát.

Hirdetés

A hallei Tartományi Őstörténeti Múzeum gyűjteményi leírása szerint Közép-Európából több ezer ilyen gyűrű ismert, a Földközi-tenger keleti partjáról, a mai Szíria és Libanon területéről viszont csak alig száz. A múzeum ezt a Duna menti vidékek és a keleti Mediterráneum közötti kapcsolat jeleként értékeli. Egy 4000 éves alpesi nyakgyűrű tehát könnyen lehet egy kontinensnyi kereskedelmi hálózat apró darabja.

Hogy a Lötschen-hágón talált gyűrű viselt ékszer volt-e vagy fizetőeszköz, azt a konzerválás és a további vizsgálatok mutathatják meg. A jó állapot, a fülek kidolgozása és a sírleletekkel való hasonlóság inkább arra utal, hogy viselték, de a kettő a bronzkorban nem zárta ki egymást. Egy ékszer sokszor a viselőjéről is sokat elárul, ahogy egy elsüllyedt palotában talált gyűrű esetében is.

Hirdetés

Mit adott ki eddig a jég a hágón?

A Lötschen-hágó nem most került a régészek térképére. Egy kanadai sarkkutatási folyóiratban megjelent összefoglaló szerint már 1934 és 1944 között íjakat, íjtöredékeket, középkori számszeríjvesszőket és római érméket találtak a 2690 méteres hágón. A Svájci Történeti Lexikon irodalomjegyzéke szerint 1992-ben egy tudományos közlemény három késő neolitikus vagy korai bronzkori íjat ismertetett, amelyek a hágó gleccserjegéből olvadtak ki. A lelőhely igazi jelentősége azonban az elmúlt másfél évtizedben derült ki.

2011-ben a Lötschen-hágói menedékház gondnoka, Beat Dietrich jelentette a régészeknek, hogy egy olvadó hómezőben különös tárgyakat talált. Ezután a berni régészek több alkalommal is kiszálltak a helyszínre, és 2017 szeptemberében, amikor a hómező újra kiengedte a leleteket, a teljes lelőréteget feltárták. Előkerült egy szilfából készült, körülbelül 4000 éves íj, nyílvesszők és bőrdarabok. Egy vékony falú fadoboz már 2012-ben a felszínre került.

Hirdetés

Ez a fadoboz lett a hágó egyik leghíresebb lelete. A jénai Max Planck Intézet kutatói kimutatták, hogy a 4000 éves dobozban olyan anyagok maradtak meg, amilyenek ma a teljes kiőrlésű kenyérben is megtalálhatók. A kutatók ezt egy őskori útravalónak, egyfajta bronzkori uzsonnásdoboznak tekintik.

Egy 4000 éves fadobozban olyan gabonamaradványt találtak, mint ami ma a teljes kiőrlésű kenyérben van.

Hasonló szerencsés véletlen hozott felszínre több száz jégkorszaki barlangi medve csontját a Dolomitokban is, ahol szintén egy hegyi vezető vette észre elsőként a leleteket.

Mi a helyzet a szomszédos Schnidejochon?

A Lötschen-hágótól nem messze, a Simmental völgyének végében fekszik a Schnidejoch, amely az alpesi jégrégészet egyik legfontosabb lelőhelye lett. A Berni Egyetem régészének összefoglalója szerint a két hágón együtt több száz neolitikus és bronzkori felszerelési tárgy került elő, köztük egy 5000 éves íjtok, a legrégebbi leletek pedig közel 7000 évesek.

Hirdetés

Albert Hafner régész szerint ezek a leletek a korai alpesi lakosok mozgékonyságát bizonyítják. A hágókon átkelők nemcsak egyszer, alkalmanként, hanem évezredeken át rendszeresen jártak. A Schnidejochon 2004 és 2012 között a Berni Régészeti Szolgálat számos magashegyi kiszállást szervezett, hogy a kiolvadó tárgyakat időben begyűjtse.

Miért éppen most kerülnek elő a leletek?

A válasz az éghajlatban van. A svájci hatóságok szerint a Lötschen-hágón 2011 óta azért kerülnek elő egymás után a bronzkori tárgyak, mert a felmelegedés miatt olvad a jég. Ami évezredekig mélyhűtőben volt, az most néhány forró nyár alatt a felszínre kerül.

Hirdetés

Ez a régészeknek egyszerre lehetőség és versenyfutás. A jégből kiolvadt fa, bőr és textil gyorsan bomlásnak indul, ha napfény, eső és fagy éri, ezért a hágókat rendszeresen be kell járni. A fémtárgyak ellenállóbbak, a nyakgyűrű ezért is maradhatott ilyen jó állapotban. Svájcban egyébként a gleccserek védelmére is szokatlan módszereket próbálnak ki, például birkagyapjúval takartak le egy svájci gleccsert, hogy lassítsák az olvadást.

A jégből kiolvadó fa és bőr gyorsan elbomlik, a bronz viszont évezredekig kibírja a hegyen.

A túrázóknak is szerepük van. A Lötschen-hágót nyáron sokan járják, és aki a hóban vagy a jég szélén furcsa tárgyat lát, a legtöbbet azzal segít, ha nem viszi el, hanem lefényképezi, feljegyzi a helyét, és szól a kantoni régészeti szolgálatnak, ahogy 2011-ben a menedékház gondnoka is tette.

Hirdetés

Ehhez kapcsolódik: Több ezer békacsontot ástak ki egy római kori lelőhelyen, most megfejtették, honnan kerültek oda

Mi köze mindehhez a Kárpát-medencének?

A bronzkor Európája sűrűn összekötött világ volt, és a mai Magyarország területe ennek a hálózatnak a közepén feküdt. A hallei múzeum által említett Duna menti vidékeken át a fém, a nyersanyag és az ötletek is vándoroltak. Egy cseh faluban például évtizedekig egy 3300 éves követ használtak egy pajta alátámasztására, és a kutatók szerint az Magyarország felől érkezett.

A fémművesség nyomai is gazdagok a régióban: egy másik cseh leletről kiderült, hogy bronzkori lándzsahegy öntőformája volt. A fémtárgyak és a kőből faragott öntőformák együtt rajzolják ki, merre jártak a bronzkori kereskedők és mesterek.

Ha a berni laborban elkészül a konzerválás, a Lötschen-hágói nyakgyűrű a svájci leletek közé kerül. Az anyagvizsgálat azt is elárulhatja, honnan származott a bronz alapanyaga, és ezzel azt is, milyen messziről jutott fel a fém a 2600 méteres hágóra.

Források: srf.ch, boris.unibe.ch, st.museum-digital.de, pubs.aina.ucalgary.ca

Következő cikkNe dobd a tojást a forrásban lévő vízbe: így főzik a nagy szállodák konyháin, és a héja szinte magától leválikElolvasom ›
Hirdetés

Olvasói reakció

Hogy tetszett a cikk?

Olvasd el ezeket is

Iratkozz fel a KertVár hírlevelére!

Ez is érdekelhet

Hasonló cikkek